Mit olvassanak a fiúk?

Egy szem gyerek vagyok, a szomszédunkban sok fiú volt. Nem is lettem igazi lányos alkat. Nem szerettem babázni, lányregényeket olvasni, az öltözködés sem volt a szívem csücske. Mégis gondoskodó, áldozatkész anya lettem. Úgy látszik, ez korábban programozódik.
Furcsa, de senki sem talált kifogásolni valót abban, hogy a Nagy indiánkönyvet falom, de biztos csóválták volna a fejüket a felnőttek akkor, ha egy fiút pöttyös könyveket olvasni látnak.
Na, de akkor mit olvassanak a fiúk?
1. Ahhoz, hogy egy gyerek olvasó legyen, már az iskolás kor előtt el kell kezdeni a nevelését. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyit beszélnek hozzá. A Kismamablogban találtam egy 7 pontos összefoglalót a beszélgetés fontosságáról.
A beszélgetés, a mondókázás, éneklés nagyon hasznos a szókincs bővítése miatt.
Aki sok szót ismer, az könnyebben fog olvasni is.
Aki jól olvas, az jobban fog tanulni is.
Aki jól tanul, az sikeresebb lesz az iskolában, a szakmájában, végső soron az életben.
A fiúk a lányoknál kb fél évvel később kezdenek el beszélni. A hormonok miatt másként fejlődik az agyuk. Jobbak térérzékelésben, tájékozódásban, de a nyelvi készségek terén a lányok előznek. Később kiegyenlítődik a helyzet, ha a fiúkkal is sokat foglalkoznak a szülők.  Beszélgessünk velük olyasmiről, ami érdekli őket!
Szerelések, autók, technikai dolgok.
Később ehhez hasonló könyveket érdemes felolvasni nekik, majd ajánlani olvasásra.
Szeretik a kalandokat, az izgalmas történeteket felfedezőkről, csatákról.
Legjobban azzal lehet ösztönözni a fiúkat az olvasásra, ha a szülőket, főleg az apát olvasni látják.
A beszédfejlődésről bővebben itt olvashatnak.
Photo by Picsea on Unsplash

Hogyan gondozzuk a fiúkat?

Évszázadokig ez nemigen volt kérdés. A mi kultúrkörünkben legalább is nem. Ha megszületett egy fiúbaba, ugyanúgy szoptatták, ringatták, mint a lányokat. Ha sírt, megnyugtatták, amíg kicsi volt. A szoptatós kor után kezdett elkülönülni a nemek szerinti nevelés. Ez akkoriban 2-3 éves kort jelentett, de ez nem a szeretet megvonását jelentette, hanem azt, hogy előtérbe került az apa, aki tanítani kezdte a fiait a földműves -vagy a műhelymunka fortélyaira. Kicsi szerszámokat készített neki, és együtt dolgoztak vagy játszottak. A fiúk előtt ott volt a férfi minta, nem volt nehéz férfivá lenni.
Aztán káros nevelési tanácsok kezdtek megjelenni arról, hogy kényeztetés a sok testi közelség, hagyni kell sírni a csecsemőket, tágul a tüdejük. A fiút csak ütni-vágni kell -hallottam még én is 20 évvel ezelőtt. Pedig ez valójában gyermekbántalmazás.
Dr. Ross Campbell amerikai gyermekpszichiáter Életre szóló ajándék című könyvéből idézek:
"Az első példát egy igen kedves barátom, Rusty családjából veszem, aki egyszerű, kemény, 'tetőtől-talpig férfi', az USA tengerészgyalogságának kiképző tisztje. Melegszívű, érzékeny feleségével négy fiút nevelnek, akik 'orgonasípokként' következnek egymás után. Rusty elhatározta, hogy kemény, erős férfiakat farag fiaiból, olyanokat, mint ő maga. Úgy bánt velük, mint az újoncokkal, ezt pedig a szigorú, merev fegyelmezés, érzelemmentesség, feltétel nélküli engedelmesség és 'kérdés nincs' stílus jellemezte....Vajon tényleg apjuk nyomdokába léptek, és 'igazi férfiakká' váltak? Amikor legutóbb láttam őket, mind a négyen kifejezetten nőies benyomást keltettek. A modoruk, a beszédük, a megjelenésük - akárcsak a lányoké. megdöbbentő? Egyáltalán nem. Naponta találkozom ezzel a jelenséggel. Az elutasító, durva apák fiai elnőiesednek." 
A második példában egy melegszívű apát hoz, aki sokat játszott, birkózott a fiával, aki kedves, erős, talpig férfi lett. 
Photo by Filios Sazeides on Unsplash
Kedves apák! Óriási szerepük van a családban. Nem igaz, hogy egészséges gyermekeket lehet felnevelni szerető apa nélkül. Szükség van önökre! 

Hogyan születik a bántalmazó férfi?

Bántalmazott kisfiúból lesz a bántalmazó férfi.
Biztos mindenkinek most egy részeg apa jut az eszébe, aki tör-zúz otthon, de ne felejtsük el, hogy vannak bántalmazó nők is szép számmal. A WMN portálon ezt találtam erről: "A három év alatti gyereket legtöbb esetben az a szülő üti meg, akivel a legtöbb időt töltik. Magyarországon ez általában az anya. Így a kisgyerekekkel szembeni testi fenyítés az egyetlen olyan bántalmazás forma, ahol a nők felülreprezentáltak."
Néhány éve fedeztem fel a Hortus Carmeli blogot., melyet egy pszichológus ír. Terápia online. Nagyon hasznosnak találom a lélektani utalásokat. Itt van mindjárt a bántalmazás kérdése, a családon belüli erőszak. A feminista közgondolkodás szerint csak a férfi lehet bántalmazó, a nők és gyerekek az áldozatok. Az Isztambuli Egyezmény legalább is így sugallja. Ezért nem ratifikálja több ország, köztük hazánk sem. A Férfihang Civil Társaság komoly kritikákat fogalmazott meg az egyezménnyel kapcsolatban. Például: "Az Országos Kriminológiai Intézet által 2005-ben elvégzett társadalomkutatás rámutatott, hogy a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi, és a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények áldozatainak 66 százaléka fiú."

Rettenetes dolog lehet állandó fenyegetettségben élni kis gyerekként. Az apa vagy az anya terrorja alatt, soha nem tudva, mikor fordulnak ellene. A Hortus Carmeli blog érdekesen és elszomorítóan fejtegeti azt, hogyan lesz bántalmazó férfi abból a kisfiúból, akit kemény, elutasító anya nevelt. A teljes írást itt olvashatja el.
Részlet:
"Sok mindennek lehet szükségszerű következménye a bántalmazás, de azt hiszem, hogy a magyar középrétegekben többnyire a következő forgatókönyvön alapul:

A bántalmazó férfi anyja - még ha mintaanyának is tüntette fel magát, és többnyire sikerült elérnie, hogy annak látszódjon - valójában hideg, érzelmileg elérhetetlen, kemény, elutasító, soha nem lehet neki megfelelni, zsarnokoskodó és manipulatív.  Ennek megfelelően  a gyerekben egyrészt az állandó frusztrációtól iszonyatos mennyiségű harag gyűlik fel, amelyet a legmélyebben el kell tüntetnie, le kell nyomnia, mert az anyja a vele szembeni haragot aztán végképp brutálisan bünteti. Másrészt felnőttként is - még akkor is, ha szakmailag és emberileg is sikeres - valahol kicsi, elutasított, megvert gyereknek fogja érezni magát, aki értéktelen és képtelen elérni azt, hogy szeressék és elfogadják."

Az történik, hogy a szeretetlen légkörben súlyosan sérül a gyermek, személyisége torzul, és később maga is bántalmazóvá válik. A szerző a házassági válságokat teszi felelőssé az anyák megkeményedéséért. Egy megjegyzésre így válaszol: 

"Ez az infantilizmus sajnos nem előítélet, hanem tapasztalat. Nincs rálátásom az egész társadalomra,de a diplomások körében egyértelműen úgy látom, hogy a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig született generációknál (a fiatalabbakra szintén nincs elég rálátásom) egyértelműen van egy elég komoly infantilizmus. Elég tipikus az a menedzsermentalitás, hogy az igen számos frusztrációjukat és megoldatlanságukat fogyasztással és szórakozással kompenzálják és megerősítik egymást abban, hogy ez az élet netovábbja. 

Jó kérdés, hogy hol voltak az apák. Gmk-áztak, háztájiztak, másodállásuk volt vagy egyszerűen (ekkor kezdődtek tömegesen) elvált apukák voltak. Így vagy úgy, kiléptek a családból. A fiúk életét az agyonhajszolt, megkeményedett anyák dominálták. Szinte egyáltalán nem találkozom támogató apai mintákkal ezeknél a generációknál. 

Nyilván én jobban találkozom a sérült családokban felnőtt emberekkel, mindazonáltal az a benyomásom, hogy ebben az időszakban a többség így nőtt fel.

Örülnék, ha Ön több jót látna a környezetében."
A bántalmazó férfit tehát sok esetben bántalmazó anya nevelt. Nehéz kilépni, ebből az állapotból, gyógyulni, de nem lehetetlen. 
Fontos, hogy tudatosítsuk a családi mintákat, a sérülés lehetőségét, és keressünk tapasztalt terapeutát. Photo by Kat J on Unsplash

Férfivá nevelni

A Jaffa Kiadónál jelent meg ez a hiánypótló mű, melyet nem olvastam ugyan, de az ajánlóját nagyon vonzónak találom. A szerző kemény katona, több hadisikert tudhat maga mögött, de "legnagyobb teljesítményének, eredményének gyermekei nevelését tartja."
Bővebben itt olvasható és rendelhető meg a könyv a Jaffa Kiadónál:

https://www.jaffa.hu/ferfiva-nevelni-1345

Jó, hogy vannak férfiak!

Nyaralni voltunk, és az üdülőben néhány kisgyerekes család is tartózkodott. Egy fedett teraszon játszottak sokat. Kiborították a játékokat plédekre: vasutat, babákat, építőkockákat. A vasúttal csak a kisfiúk játszottak, pedig egyikük apja sem volt mozdonyvezető. A babákat a kislányok öltöztették. A kockát mindkét fél használta, de főleg a fiúk. Szóval a fiús játékokkal a kisfiúk, a lányos játékokkal a kislányok játszottak, és erre senki sem kényszerítette őket. Nem tudom, hogy hogy lehet genetikusan kódolva a vasutazás, de a gender ideológiának nincs igaza. Valami miatt már kicsi korban kialakul a nemi jelleg. Nemcsak társadalmi nevelés befolyásolja.
A hét közepe felé fura alakok jelentek meg. Ápolatlan külsővel kicsit félelmetesen néztek ki. Az egyik kisfiú a tettek mezejére lépett. A nagy teraszt, ahol játszani szoktak, körülkerítette székekkel és padokkal, hogy a rossz emberek ne tudjanak bejönni. Nekünk is "csöngetni" kellett, hogy kinyissa  az ajtót. Persze egyáltalán nem voltak veszélyesek az új jövevények, valamilyen alapítvány jóvoltából nyaraltak, feltehetőleg mint hátrányos helyzetűek.
A kisfiú 5 éves volt. Honnan tudta, hogy védeni kell a környezetét? Nyilván genetikusan kódolt a férfias viselkedés, és kifejlődik, ha hagyják.
Igazán nagyszerű, hogy vannak bátor férfiak. Jó lenne, ha minél többen vállalnák ezt a hagyományos szerepet.
Photo by Jerry Wang on Unsplash

Pénzért szexet

Az alábbi cikket a divany.hu-n találtam. Kis részletét közlöm csak, érdemes elolvasni az egészet. Már hallottam prostituált férfiakról eddig is.  Az afrikai szuahéli törzs férfiait találják vonzónak az angol nők egyes csoportjában. Milyen megalázó ez is, mégis mindig csak a nők kiszolgáltatottságáról hallunk. Persze van különbség áldozat szerep és áldozat szerep között. Nem mindegy, hogy egy nevelőotthonból szabadult fiatal lány válik szexrabszolgává szinte akaratán kívül vagy pedig egy érett, felnőtt nő vagy férfi teszi ezt pénzért. De mi van akkor, ha alig van más kereseti forrása?
Most éppen nem találom a neten azt a plakátot, amelyen az áll hogy:
"Igazi férfi nem vesz pénzért szexet."
És igazi nő? - kérdem én.
Rövid részlet következik az internetes oldalról:
"Ki vásárol pénzért szexet?
A fizetős szexszolgáltatások iránti kereslet a fejlett országokban élő, középkorú vagy annál idősebb, jó anyagi körülmények között élő, képzett nők körében jelentkezik, és az igényt főleg a fejlődő országokban élő, aluliskolázott, szegény, rossz társadalmi.gazdasági státuszú fiatal férfiak elégítik ki, akiknek sokszor ez az egyetlen kitörési lehetőségük. Egyes nézetek szerint a szolgáltatásokat igénybe vevő nők korunk gyarmatosítói, és attitűdjük nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a gyarmati idők fehér elitje viszonyult a kolonizált területek lakóihoz. Érdekes és izgalmas számukra az egzotikus szexpartner, ugyanakkor nagyon aránytalan, és elsősorban hatalmilag egyenlőtlen kapcsolatba mennek bele ezekkel a férfiakkal." https://divany.hu/eletem/2019/07/31/igy-vesznek-szexet-a-nok/
Photo by Estonian Saunas on Unsplash
Photo by Kelly Searle on Unsplash

Miért agresszívak a férfiak?

Először is: nem agresszívak. Ez más. Az emberiség hajnalán még teljesen védtelenek voltak a családok. Szabadon támadhatta őket medve, farkas. A sátrakban, barlangokban vagy bárhol, ahol éltek, jobban ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. A szél elfújta, beomlott, a vihar lerombolta a lakhelyüket. Kik voltak, akikre a helyreállítás munkája várt? Na, kik? Természetesen a férfiak, akiknek a Teremtő széles, izmos vállat, erős karokat, és kellő bátorságot adott ahhoz, hogy szembe szálljanak a veszélyekkel. Sajnos ezt az energiát nemcsak romeltakarításra vagy  alkotásra, hanem területfoglalásra, háborúra is használták.
Évezredekig nem volt kérdés, hogy férfiak nélkül nem boldogul a család. Ők építették a házat, amit a nők takarítottak. Ők készítették az asztalt, amire a nők tették fel az abroszt és a vázát a virággal. Ők nemzették a gyermekeket, akiket az anyák szoptattak. Ők készítették a csigacsinálót, amivel a levesbetétet pederték a nők, és a gyerekjátékokat, ami lekötötte a kicsiket, hogy hagyják az anyjukat dolgozni. Az első évek után pedig átvették a fiúk nevelését. Együtt mentek a földekre vagy a műhelyekbe. Együtt szántottak, vagy patkolták a lovakat. A fiúk olyan körbe kerültek, ahol tudták, mit jelent férfinak lenni. Egyes bennszülött törzseknél x éves korban (talán 12), a fiúkat elvitték, és másfél évig nem látták az anyjukat.
Csak ma, amikor már biztonságos otthonokban élhetünk, vetik fel egyesek, hogy a férfiak nélkülözhetők. Érdekes, azért egy nőt se látok  az árvízi mentésekben vagy a Hableány katasztrófájánál, ahol kizárólag férfiak voltak a búvárok.
Richard Rohr A férfi útja című könyvében ismerteti a "leépülés" folyamatát. Az apák az ipari forradalom idején elmentek a gyárakba, és a fiúk szem elől tévesztették őket. "Ebbe a vákuumba démonok fészkelték be magukat: bizalmatlanság a saját férfiassággal, az apával, bármiféle autoritással szemben, valamint a saját szexualitással szembeni félelem. A legegyértelműbb különbség a mi kultúránkhoz képest Afrikában tudatosult bennem. Sok afrikai fiatalemberben megfigyeltem azt a fajta öntudatot és önbizalmat - sok - esetben már tizennégy éves fiúk esetében is -amelyet a mi társadalmunkban a legtöbb férfinél még harmincas évei közepén sem lehet megtalálni: sem abban, ahogyan járnak, sem abban, ahogyan mozognak, vagy ahogyan egymással beszélnek." (30. oldal)
Aztán ez a bizalmatlanság bizonyítási kényszert, sok esetben tényleges agressziót szül.
A megoldás? Az apáknak vissza kell térniük a családhoz. Jelen lenni, példát adni. A nőknek pedig ki kellene vonulni a fiúk világából egy idő után.
Photo by Abel Y Costa on Unsplash

Fiúk és lányok

A 70-es években indult az uniszex mozgalom. Akkor kezdték el hangoztatni a feministák, hogy a két nem közötti vérmérsékleti és magatartásbeli különbség valójában csak a patriarchális társadalom előítéletei miatt létezik. Az ember azt gondolná, hogy az ilyen nézeteket hangoztatókat kinevetik, de nem. Az Egyesült Államokból indult mozgalom mára behálózta a világot, és meghatározza a közgondolkozást, a gyereknevelésről vallott nézeteket, és egyfajta véleményterror alakult ki. Dr. James Dobson kincset érő könyvében (Fiúk nevelése) mutatja be a mozgalom fejlődését. Olyan nők és férfiak kezdték el terjeszteni, akik többsége soha nem alapított családot, mégis szakértőnek érezték magukat abban, hogy gyermeknevelési kérdésekben nyilatkozzanak megkérdőjelezve a több ezer éve bevált módszereket.  Még a játékkészítőket is befolyásolták egy időre, akik uniszex játékokat kezdtek el gyártani, de a kezdeményezés (mily meglepő!) nem vált be. Vissza kellett térni a hagyományos fiús, lányos dolgokhoz.
Aztán végre napvilágra kerültek olyan kutatások az egészségügyben, amelyek világossá tették, hogy a férfiak és a nők agya nagyban különbözik. Az MRI (mágnesrezonancia-képalkotás) és a PET (pozitronemissziós tomográfia) kimutatták, hogy azonos ingerek hatására a nők és a férfiak agya más területeken reagált. "Kiderült, hogy a férfi és a női agy különböző hormonális tényezőkkel együtt idézi elő a hagyományosan férfiasnak és nőiesnek tartott magatartásbeli és hozzáállásbeli jellegzetességeket."(32.oldal)
Sajnos ezek a kutatások mintha feledésbe merültek volna, legalábbis nem illik rájuk hivatkozni. Mintha megfellebbezhetetlen dogma lenne az, hogy a férfiak és a nők azonosak, csak a nevelés teszi őket mássá, ezért le kell számolni a hagyományos családi mintákkal stb, stb, stb. És itt hirtelen az egész képtelenség ismerős lesz. A hagyományos, konzervatív család a probléma! Minden diktatúra ebbe próbált meg beleavatkozni, hogy jól manipulálható egyedeket állíthasson elő. Akik úgy gondolkodnak, éreznek, fogyasztanak, ahogy a véleményvezérek előírják.
Ehhez a gondolkodáshoz kapcsolódik a homoszexuálisok kiterjedt mozgalma is, de erről majd később.
A kép ugyan nem teljesen adja vissza a lényeget, hiszen az újabban gendernek nevezett ideológia nem akar különbséget tenni a két nem között.
kép: Jessica Lewis www.pexels.com

Szexuális zaklatás vagy zaklatottság

Kenderesi Tamás olimpiai bronz-, Európa bajnoki -ezüst-és bronzérmes, ifjúsági olimpiai bajnok magyar úszó. Jellemző, hogy sehol sem találom azt, hogy most pontosan miben és milyen érmet szerzett Dél-Koreában. Mindenki a "zaklatással" van elfoglalva.
Egy éjszakai szórakozóhelyen hajnali 3 órakor hozzáért/megfogta/ egy 18 éves táncosnő fenekét. Sajnos senki sem tudja pontosan, hogy mi történt, Kenderesi sem, mert enyhén ittas volt. Mivel pedig bevallotta, hogy tényleg hozzáért a nőhöz, nem  mutatták meg a videofelvételt. A rendőrség elzárta őt, majd közel 1 millió forintért szabadon engedte.
Mi történik velünk?
Egy 18 éves táncosnő hajnali 3 órakor még az éjszakai szórakozóhelyen van. Nem lehet, hogy megriszálta a fenekét Kenderesinek? Ismerve a dél-koreai K-pop énekesnők fenékriszálását, ez akár felhívás is lehet további ismerkedésre. Ez nem szexuális zaklatás?
Ha az én lányomnak csapna valaki a fenekére, jól behúznék neki egyet, de nem akarnám tönkretenni az életét. Teljesen aránytalan a büntetés az egyébként ostoba és felelőtlen viselkedéshez képest.
De a nő is ostoba és felelőtlen.
Persze tudjuk, hogy a nők évszázadokig voltak alárendelt szerepben. Sok országban ma sem egyenjogúak. Volt idő, amikor nem fogadták el őket tanúként (lásd Jézus feltámadása után). Talán ezért esett át a világ a ló túlsó oldalára. Lassan odajutunk, hogy egy férfinek nem lehet igaza egy nővel szemben.
Nekem fiam is van. Féltem őt a metoo ostobaságától.
Szeretném, ha megbocsátanánk a történelmi bűnöket, és az igazságot nem homályosítanák el nemi sztereotípiák.
Szeretném, ha rosszindulatú feltételezések, kicsinyes bosszúk miatt nem szűnne meg az udvarlás, a bók, a kedvesség.
Mert sajnos, ez lesz a vége.
És ezt mi, nők fogjuk a legjobban sajnálni.
Kiváló írás a témáról:
https://mandiner.hu/cikk/20190730_fodor_horvath_zsofia_a_nemi_eroszak_vadja_egy_noi_aduasz
kép:Talaviya Rahul www.unsplash.com