Az Isztambuli Egyezményt el kell olvasni, mielőtt bárki véleményt formál róla. Magyarul itt található. (katt a kék szövegre)
Röviden:
Az Európa Tanács 2011-ben azért hozta létre, hogy megelőzzék és felszámolják a nők elleni és a családon belüli erőszakot. Az egyezmény szeretné megszüntetni az olyan előítéleteket, hagyományokat vagy szokásokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak. Bár egy mondatban megemlítik, hogy a férfiak is válhatnak a családon belül erőszak áldozataivá, a hosszú dokumentum végig csak a nők és lányok védelméről beszél. Idézek:
"...a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodáshoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek;"
A wmn. hu oldalon olvastam róla egy cikket, erről jutott eszembe néhány gondolat.
Lehet, hogy a nyugati országokban elnyomták a nőket, de nálunk más volt a helyzet:
1. A magyar nyelv nem ismeri a nemeket. Mind a férfire, mind a nőre használt személyes névmás az
Ő.
Ő és Ő, nem pedig he, she, it, vagy der, die, das.
2. A házasságban a nőt feleségnek hívjuk, ami szépen kifejezi az egyenlő jogokat. Igaz, hogy A 16. században még asszonyállatot említettek, de itt az állat egyszerűen csak lélek értelmében használatos.
3. Egyenlőtlen erőviszonyokról ír az Isztambuli Egyezmény. A tény ezzel szemben az, hogy a férfiaknak se volt sok egyenlősége nálunk, hiszen a társadalom jelentős része jobbágysorban tengődött, ami sok helyen előnytelenebb volt, mint a rabszolgaság. Az angliai munkások pedig rosszabb körülmények között éltek, mint az új világ rabszolgái. Az erőviszonyok a férfiak között sem voltak egyenlőek. Az egyenlőségre törekvő társadalmak pedig, mint például a kommunizmus, csak növelte az egyenlőtlenségeket, és végső soron diktatúrába torkollott mindenütt ld Észak-Korea.
4. Magyarországon 1945 után nőuralom alakult ki. Mind édesanyám mind anyósom gyakorlatilag uralkodtak a férjeiken. Ismerjük az elvárást: "A jó férj hazaadja a fizetését." És a nők osztják be. A legtöbb helyen ma is. A legkirívóbb példa egy 75 éves nő az ismeretségi körömben, aki úgy újíttatta fel a konyhájukat, és cserélte ki a bútorokat, hogy a férjével meg sem beszélte. A mai 70-80
5. Magyarországon egy válás a férfiak számára gyakran a teljes anyagi összeomlást jelenti. Minden jog a nőt védi, a kéthetes láthatás elzárja a férfit a saját gyerekeitől. Bár vannak jó kezdeményezések a közös felügyeletről, de ez sok helyen nem működik. A hajléktalanok jó része arról számol be, hogy "...amikor elváltam...", és az utcára került.
6. A történelmileg kialakult szerepek nem a nők elnyomása miatt alakultak ki, hanem azért, mert az anya szerep, amelyre akkor még csak a nők voltak képesek, egyértelműen meghatározta a helyüket a családban. A nő lesz várandós, a nő szoptat, a nő tehát otthon marad. Gyereket nevel, süti a a kenyeret, sző, fon stb. Az ipari forradalom hozott változást, a hagyományos családmodell akkor kezdett megszűnni, de ez legalább annyira szólt a férfiak kizsákmányolásáról, mint a nőkéről.
7. A családon belüli áldozatok elsősorban fiúk és férfiak.
A Férfihang Civil Társaság és más férfijogi szervezetek évek óta küzdenek az egyenlő elbírálásért. Részlet a Varga Judit miniszternek írt levelükből:
"Felháborító és tűrhetetlen, hogy a kormányzati kommunikáció még soha egyetlen szóval sem adott hangot annak, hogy akceptálják a férfiszervezetek tiltakozását, merthogy az Isztambuli Egyezmény diszkriminatív és semmibe veszi a családon belüli erőszak fiú-férfi áldozatait.
Holott az Országos Kriminológiai Intézet által már 2005-ben elvégzett kutatásából tudhatjuk, hogy a kiskorúak sérelmére a családban elkövetett bűncselekmények áldozatainak 66 százaléka fiúgyermek és a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi. Nemzetközi kutatásokból azt is jól tudjuk, hogy a kiskorú gyermekek terhére megvalósuló erőszakos bűncselekmények elkövetője illetve egyik társtettese hozzávetőleg kétharmad részben az anya. Mindezek miatt egyenesen valóságtagadás, amit az Isztambuli Egyezmény a “családon belüli erőszakról” állít. Jellemző módon csak azt a “strukturális erőszakot” hajlandó felismerni, amelynek az elkövetői nem a nők."
Másik levélből:
"Megértjük, hogy megindították Önt az elmúlt év végén a nőket és gyermekeket érintő bűncselekményekről szóló híradások, de engedje meg, hogy ráirányítsuk figyelmét, hogy nem csak férfi elkövetők által elkövetett bűncselekmények történtek egymáshoz közeli időpontokban, hanem a nők által újszülöttek, csecsemők ellen elkövetett brutális, horrorisztikus emberölések is megszaporodtak ugyanebben az időszakban. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a mindennél kegyetlenebb és embertelenebb bűnesetek mégsem kaptak kellő nyilvánosságot és figyelmet. Remélhetőleg ez csak a véletlen műve, és nem azért hallgat erről a súlyos, nyomasztó problémáról a társadalom, mert az elkövetők ezekben az esetekben többségében nők, miközben az erős feminista közéleti propaganda inkább csak a “férfierőszakról” beszél szívesen. Korábban költséges állami programokkal kerültek telepítésre a kórházak elé az anonim örökbe adást lehetővé tévő inkubátorok, mégsem csökken megfelelő mértékben a legvédtelenebbek, az újszülöttek ellen az “anyák” által elkövetett brutális emberölések száma. Jól láthatóak ezek az esetek még akkor is, ha a törvény összevontan kezeli a csecsemőgyilkosságokat a 14 év alatti gyerekek sérelmére elkövetett gyilkosságokkal, így pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy valójában hány újszülött esik áldozatul évente.
"Várjuk, hogy a kormányzat mindenki számára egyértelművé tegye, hogy az áldozatvédelem problémájából nem lehet nemi kérdést csinálni olyan módon, hogy csak a nők védelméről rendelkező egyezményt iktat a Magyar Állam a törvényei közé. Különösen akkor nem, ha a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai tényszerűen a fiúk-férfiak. Tiltakozunk az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, magyar jogrendbe emelése ellen, mert az a férfigyűlölet felszításához, a nemek közötti konfliktusok további kiéleződéséhez, a hazai családjogi gyakorlat és a különélő szülők jogainak további romlásához, összességében súlyos társadalmi katasztrófához vezethet."
Összegzés:
Mint fiús anya aggodalommal figyelem a társadalom és a jogalkotás közönyét a családi kapcsolatrendszerek fiúkat/férfiakat érintő részével szemben. Remélem, hogy a józan ész végül is felülírja a nemi alapú diszkrimináció minden formáját. A kölcsönös szeretet és tisztelet pedig győzedelmeskedik a családi problémák megoldásában. Ehhez jó példák és megfelelő, de igazságos szankciók is kellenek.
Olvasandó még:
Miért agresszivak a férfiak?
Hogyan születik a bántalmazó férfi?
Photo by Robert Norton on Unsplash
Photo by Josiah Lewis on Unsplash
Photo by Philipp Pilz on Unsplash
Photo by Jessica Rockowitz on Unsplash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése