Először is: nem agresszívak. Ez más. Az emberiség hajnalán még teljesen védtelenek voltak a családok. Szabadon támadhatta őket medve, farkas. A sátrakban, barlangokban vagy bárhol, ahol éltek, jobban ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. A szél elfújta, beomlott, a vihar lerombolta a lakhelyüket. Kik voltak, akikre a helyreállítás munkája várt? Na, kik? Természetesen a férfiak, akiknek a Teremtő széles, izmos vállat, erős karokat, és kellő bátorságot adott ahhoz, hogy szembe szálljanak a veszélyekkel. Sajnos ezt az energiát nemcsak romeltakarításra vagy alkotásra, hanem területfoglalásra, háborúra is használták.
Évezredekig nem volt kérdés, hogy férfiak nélkül nem boldogul a család. Ők építették a házat, amit a nők takarítottak. Ők készítették az asztalt, amire a nők tették fel az abroszt és a vázát a virággal. Ők nemzették a gyermekeket, akiket az anyák szoptattak. Ők készítették a csigacsinálót, amivel a levesbetétet pederték a nők, és a gyerekjátékokat, ami lekötötte a kicsiket, hogy hagyják az anyjukat dolgozni. Az első évek után pedig átvették a fiúk nevelését. Együtt mentek a földekre vagy a műhelyekbe. Együtt szántottak, vagy patkolták a lovakat. A fiúk olyan körbe kerültek, ahol tudták, mit jelent férfinak lenni. Egyes bennszülött törzseknél x éves korban (talán 12), a fiúkat elvitték, és másfél évig nem látták az anyjukat.
Csak ma, amikor már biztonságos otthonokban élhetünk, vetik fel egyesek, hogy a férfiak nélkülözhetők. Érdekes, azért egy nőt se látok az árvízi mentésekben vagy a Hableány katasztrófájánál, ahol kizárólag férfiak voltak a búvárok.
Richard Rohr A férfi útja című könyvében ismerteti a "leépülés" folyamatát. Az apák az ipari forradalom idején elmentek a gyárakba, és a fiúk szem elől tévesztették őket. "Ebbe a vákuumba démonok fészkelték be magukat: bizalmatlanság a saját férfiassággal, az apával, bármiféle autoritással szemben, valamint a saját szexualitással szembeni félelem. A legegyértelműbb különbség a mi kultúránkhoz képest Afrikában tudatosult bennem. Sok afrikai fiatalemberben megfigyeltem azt a fajta öntudatot és önbizalmat - sok - esetben már tizennégy éves fiúk esetében is -amelyet a mi társadalmunkban a legtöbb férfinél még harmincas évei közepén sem lehet megtalálni: sem abban, ahogyan járnak, sem abban, ahogyan mozognak, vagy ahogyan egymással beszélnek." (30. oldal)
Aztán ez a bizalmatlanság bizonyítási kényszert, sok esetben tényleges agressziót szül.
A megoldás? Az apáknak vissza kell térniük a családhoz. Jelen lenni, példát adni. A nőknek pedig ki kellene vonulni a fiúk világából egy idő után.
Photo by Abel Y Costa on Unsplash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése