A homoszexualitásról őszintén és szeretettel

Boldog család-egészséges személyiségfejlődés

Különös könyvet tartok a kezemben.  A homoszexualitásról, annak is a megelőzéséről és a megváltoztatásáról szól. A Szent István Társulat adta ki. 

Szerzője egy pszichiáter házaspár, Joseph és Linda Nicolosi. Megrendelhető itt. https://szitkonyvek.hu/termek/4165

Az alapgondolat ez:

 "A nemi önazonosság zavara elsősorban pszichológiai probléma, és bizonyos mértékben meg is változtatható....*A homoszexualitás problémájának lényege az, hogy az ember nem tudja elfogadni a saját nemét. Ez a fiúknál általában valamilyen gyermekkori sebre vezethető vissza. Az az érzése támad, hogy más, mint a többi fiú."**

A közel 300 oldalas műben sok esettanulmánnyal fűszerezve adnak tanácsokat szülőknek, de tudományos igényességgel. Vizsgálják a nemi identitás zavarának okait, következményeit a gyermekek társas kapcsolataiban, és a lehetséges gyógymódokat.

Manapság nem lehet erről a témáról ideológiai megközelítés nélkül írni, hiszen a homoszexualitást már nem tartják betegségnek, egyre erőteljesebb az a szándék, hogy természetesnek, sőt magasabb rendűnek tartsuk, mint a hagyományos nemi szerepeket. Erre alapoz a Pride mozgalom, mely büszkeséget jelent. A könyv azonban nem megy bele vitákba, nem foglal állást senki ellen, hanem segítséget kíván nyújtani olyan szülőknek, akik heteroszexuális gyerekeket szeretnének nevelni, ha ebben zavar mutatkozik, akkor segítenek a terápiában.
A kutatók a homoszexuális férfiak esetében általában a következő családi háttérrel találkoznak:
-az anyának rossz vagy korlátozott a kapcsolata az apával
-az apa közönyös vagy érzelmileg elutasító
-a fiú az átlagosnál érzékenyebb lelki alkatú, az anya életében pótolja az apát. ("a klasszikus háromelemű kapcsolat")***
Az okok között szerepelhet még gyermekkori zaklatás is.
Az Ilyennek született? című fejezetben az ikerkutatásokról írnak. Számos esetben fordult elő, hogy egypetéjű ikrek közül csak az egyik lett homoszexuális, tehát nem genetikusan öröklődik a nemi identitás. Nem létezik homoszexuális gén. (Whitehead: My Genes Made Me Do It. 26. oldal)
Ha erős nemi azonosságú fiút akarnak nevelni, akkor azt javasolják, hogy az  anyának vissza kell húzódnia, és teret kell engednie az apának, aki mintául szolgál, és érzelmi biztonságot nyújt. Az apa fektesse le a fiút, ő olvasson neki mesét, imádkozzon vele stb.
Végezzenek közös tevékenységeket, zuhanyozzanak együtt, birkózzanak. Ha egy fiú nem kap elég testi érintést az apjától, akkor más férfiak érintése után vágyódhat titkon, vagy később nem is titkon.

Nicolosi gyakran idéz egy honlapról (peoplecanchange.org), melynek már új neve van (brothersroad.org), ahol  támogatást nyújtanak olyan férfiak számára, akiknek konfliktust jelent a saját nemükhöz való vonzódásuk****,  és szeretnének megváltozni. A szolgálat vezetője maga is homoszexuális volt, de változtatni akart. Hosszú terápiás folyamat eredményeképpen vált heteroszexuálissá. Sok gyerekkori sérelmet kellett feldolgoznia egy lelkigondozó segítségével. Munkatársaival különböző módon nyújtanak segítséget azoknak a férfiaknak, akik változni akarnak: "Út a férfiak világába "előadások, telefonos tanácsadás stb.
A könyv olvasása meggyőzött arról, hogy mennyire fontosak a jó családi kapcsolatok. Ennek hiánya különböző sérüléseket eredményezhet, ezek között az egyik a saját nem iránti vonzódás. Tehát valójában nem a homoszexualitást kell kezelni, hanem  a gyerekkori sérelmeket.
Tehát lehet változni. És mi van akkor, ha marad a nemi irányultság? Az elutasítás akkor sem megoldás,  mivel ez magánügy.  Sajnos a Pride mozgalom már támadja a hagyományos családot, értékrendet, a vallást, így nem csoda, ha az érintettek kifogásokkal élnek. Jó lenne, ha a tolerenciára kölcsönösen számíthatnánk. A terápiás beszélgetések jogát pedig senki ne vonja kétségbe! Éppen a Pride felvonuláson látott viselkedés győz meg sokakat arról, hogy segítségre van szükségük, hogy a személyiségük növekedjék, és érett felnőttként kezdjenek viselkedni. Ha el akarom fogadtatni a véleményemet, akkor nem sértegethetem a vitapartnert. Persze ez az ellentüntetőkre ugyanígy vonatkozik. 
Könyvajánló:
1.Rob Parsons A hatvanperces apa
'Senki sem mondta még a halálos ágyán: "Bárcsak több időt töltöttem volna a hivatalban!" Bár a munka rendkívül fontos területe az életünknek, egy napon át kell adnunk a helyünket valaki másnak. Gyermekeink életében azonban pótolhatatlanok vagyunk; apai szerepünket senki más nem töltheti be helyettünk.'
2.Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv-Férfiaknak
"A szíve mélyén minden férfi vágyik arra, hogy boldoggá tegye a feleségét, de sokan nem tudják, mit tehetnének ezért. Chapman egyszerű, gyakorlatias és hatékony tanácsainak segítségével könnyen felfedezheti és megtanulhatja felesége szeretetnyelvét." Hozzá teszem,:hogy a fiúk lássák, hogy kell egy nőt szeretni.
*15. oldal
**17.oldal
***80. oldal
****Saját Nem Iránti Vonzódás (Same Sex Attraction). Ezt a kifejezést használják a homoszexuális vagy meleg (gay)  helyett.
Photo by Elly Fairytale from Pexels
Photo by Gustavo Fring from Pexels

A férfiak megvilágosodásáért

Nagyon jó cikket találtam a baptisták internetes oldalán. A fiúknak férfiakra van szükségük, aki vezeti őket, és jó példát mutat nekik. Dr. James Dobson pszichológus írta valahol, hogy az anyák fiúkat, de az apák férfiakat nevelnek. Erre van most a legnagyobb szükség a családokban, a társadalomban. És arra, hogy az iskolás gyerekek problémáiért valaki felelősséget vállaljon. Ne családon kívüli szervezetek vállalják fel az "érdekvédelmet", amely valójában sok esetben áldozathibáztatás vagy a problémák elkenése,
Bővebben a linken: https://www.baptist.hu/2020/01/a-ferfiak-megvilagosodasaert/
Jó lenne, ha mi, nők is elgondolkodnánk, és többet törődnénk férjeinkkel. Sok családban szinte nőuralom van, és hiába szeretne egy férfi a helyére kerülni, ha nem hagyják.

Mécs László: Vád-és védőbeszéd (részlet)
Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
...
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!


Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
Photo by Edward Cisneros on Unsplash

Az Isztambuli Egyezményről

Az Isztambuli Egyezményt el kell olvasni, mielőtt bárki véleményt formál róla. Magyarul itt található. (katt a kék szövegre)
Röviden:
Az Európa Tanács 2011-ben azért hozta létre, hogy megelőzzék és felszámolják a nők elleni és a családon belüli erőszakot. Az egyezmény szeretné megszüntetni az olyan előítéleteket, hagyományokat vagy szokásokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak. Bár egy mondatban megemlítik, hogy a férfiak is válhatnak a családon belül erőszak áldozataivá, a hosszú dokumentum végig csak a nők és lányok védelméről beszél. Idézek:
"...a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodáshoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek;"
A wmn. hu oldalon olvastam róla egy cikket, erről jutott eszembe néhány gondolat.
Lehet, hogy a nyugati országokban elnyomták a nőket, de nálunk más volt a helyzet:
1. A magyar nyelv nem ismeri a nemeket. Mind a férfire, mind a nőre használt személyes névmás az
Ő.
Ő és Ő, nem pedig he, she, it, vagy der, die, das.
2. A házasságban a nőt feleségnek hívjuk, ami szépen kifejezi az egyenlő jogokat. Igaz, hogy A 16. században még asszonyállatot említettek, de itt az állat egyszerűen csak lélek értelmében használatos.
3. Egyenlőtlen erőviszonyokról ír az Isztambuli Egyezmény. A tény ezzel szemben az, hogy a férfiaknak se volt sok egyenlősége nálunk, hiszen a társadalom jelentős része jobbágysorban tengődött, ami sok helyen előnytelenebb volt, mint a rabszolgaság. Az angliai munkások pedig rosszabb körülmények között éltek, mint az új világ rabszolgái. Az erőviszonyok a férfiak között sem voltak egyenlőek. Az egyenlőségre törekvő társadalmak pedig, mint például a kommunizmus, csak növelte az egyenlőtlenségeket, és végső soron diktatúrába torkollott mindenütt ld Észak-Korea.
4. Magyarországon 1945 után nőuralom alakult ki. Mind édesanyám mind anyósom gyakorlatilag uralkodtak a férjeiken. Ismerjük az elvárást: "A jó férj hazaadja a fizetését." És a nők osztják be. A legtöbb helyen ma is. A legkirívóbb példa egy 75 éves nő az ismeretségi körömben, aki úgy újíttatta fel a konyhájukat, és cserélte ki a bútorokat, hogy a férjével meg sem beszélte. A mai 70-80

éveseknél ez nagyon gyakori volt.
5. Magyarországon egy válás a férfiak számára gyakran a teljes anyagi összeomlást jelenti. Minden jog a nőt védi, a kéthetes láthatás elzárja a férfit a saját gyerekeitől. Bár vannak jó kezdeményezések a közös felügyeletről, de ez sok helyen nem működik. A hajléktalanok jó része arról számol be, hogy "...amikor elváltam...", és az utcára került.
6. A történelmileg kialakult szerepek nem a nők elnyomása miatt alakultak ki, hanem azért, mert az anya szerep, amelyre akkor még csak a nők voltak képesek, egyértelműen meghatározta a helyüket a családban. A nő lesz várandós, a nő szoptat, a nő tehát otthon marad. Gyereket nevel, süti a a kenyeret, sző, fon stb. Az ipari forradalom hozott változást, a hagyományos családmodell akkor kezdett megszűnni, de ez legalább annyira szólt a férfiak kizsákmányolásáról, mint a nőkéről.
7. A családon belüli áldozatok elsősorban fiúk és férfiak.
A Férfihang Civil Társaság és más férfijogi szervezetek évek óta küzdenek az egyenlő elbírálásért. Részlet a Varga Judit miniszternek írt levelükből:
"Felháborító és tűrhetetlen, hogy a kormányzati kommunikáció még soha egyetlen szóval sem adott hangot annak, hogy akceptálják a férfiszervezetek tiltakozását, merthogy az Isztambuli Egyezmény diszkriminatív és semmibe veszi a családon belüli erőszak fiú-férfi áldozatait.

Holott az Országos Kriminológiai Intézet által már 2005-ben elvégzett kutatásából tudhatjuk, hogy a kiskorúak sérelmére a családban elkövetett bűncselekmények áldozatainak 66 százaléka fiúgyermek és a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi. Nemzetközi kutatásokból azt is jól tudjuk, hogy a kiskorú gyermekek terhére megvalósuló erőszakos bűncselekmények elkövetője illetve egyik társtettese hozzávetőleg kétharmad részben az anya. Mindezek miatt egyenesen valóságtagadás, amit az Isztambuli Egyezmény a “családon belüli erőszakról” állít. Jellemző módon csak  azt a “strukturális erőszakot” hajlandó felismerni, amelynek az elkövetői nem a nők."
Másik levélből: 
"Megértjük, hogy megindították Önt az elmúlt év végén a nőket és gyermekeket érintő bűncselekményekről szóló híradások, de engedje meg, hogy ráirányítsuk figyelmét, hogy nem csak férfi elkövetők által elkövetett bűncselekmények történtek egymáshoz közeli időpontokban, hanem a nők által újszülöttek, csecsemők ellen elkövetett brutális, horrorisztikus emberölések is megszaporodtak ugyanebben az időszakban. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a mindennél kegyetlenebb és embertelenebb bűnesetek mégsem kaptak kellő nyilvánosságot és figyelmet. Remélhetőleg ez csak a véletlen műve, és nem azért hallgat erről a súlyos, nyomasztó problémáról a társadalom, mert az elkövetők ezekben az esetekben többségében nők, miközben az erős feminista közéleti propaganda inkább csak a “férfierőszakról” beszél szívesen. Korábban költséges állami programokkal kerültek telepítésre a kórházak elé az anonim örökbe adást lehetővé tévő inkubátorok, mégsem csökken megfelelő mértékben a legvédtelenebbek, az újszülöttek ellen az “anyák” által elkövetett brutális emberölések száma. Jól láthatóak ezek az esetek még akkor is, ha a törvény összevontan kezeli a csecsemőgyilkosságokat a 14 év alatti gyerekek sérelmére elkövetett gyilkosságokkal, így pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy valójában hány újszülött esik áldozatul évente.
"Várjuk, hogy a kormányzat mindenki számára egyértelművé tegye, hogy az áldozatvédelem problémájából nem lehet nemi kérdést csinálni olyan módon, hogy csak a nők védelméről rendelkező egyezményt iktat a Magyar Állam a törvényei közé. Különösen akkor nem, ha a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai tényszerűen a fiúk-férfiak. Tiltakozunk az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, magyar jogrendbe emelése ellen, mert az a férfigyűlölet felszításához, a nemek közötti konfliktusok további kiéleződéséhez, a hazai családjogi gyakorlat és a különélő szülők jogainak további romlásához, összességében súlyos társadalmi katasztrófához vezethet."
Összegzés:
Mint fiús anya aggodalommal figyelem a társadalom és a jogalkotás közönyét a családi kapcsolatrendszerek fiúkat/férfiakat érintő részével szemben. Remélem, hogy a józan ész végül is felülírja a nemi alapú diszkrimináció minden formáját. A kölcsönös szeretet és tisztelet pedig győzedelmeskedik a családi problémák megoldásában. Ehhez jó példák és megfelelő, de igazságos szankciók is kellenek.
Olvasandó még:
Miért agresszivak a férfiak?
Hogyan születik a bántalmazó férfi?

Photo by Robert Norton on Unsplash
Photo by Josiah Lewis on Unsplash
Photo by Philipp Pilz on Unsplash
Photo by Jessica Rockowitz on Unsplash

Mit olvassanak a fiúk?

Egy szem gyerek vagyok, a szomszédunkban sok fiú volt. Nem is lettem igazi lányos alkat. Nem szerettem babázni, lányregényeket olvasni, az öltözködés sem volt a szívem csücske. Mégis gondoskodó, áldozatkész anya lettem. Úgy látszik, ez korábban programozódik.
Furcsa, de senki sem talált kifogásolni valót abban, hogy a Nagy indiánkönyvet falom, de biztos csóválták volna a fejüket a felnőttek akkor, ha egy fiút pöttyös könyveket olvasni látnak.
Na, de akkor mit olvassanak a fiúk?
1. Ahhoz, hogy egy gyerek olvasó legyen, már az iskolás kor előtt el kell kezdeni a nevelését. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyit beszélnek hozzá. A Kismamablogban találtam egy 7 pontos összefoglalót a beszélgetés fontosságáról.
A beszélgetés, a mondókázás, éneklés nagyon hasznos a szókincs bővítése miatt.
Aki sok szót ismer, az könnyebben fog olvasni is.
Aki jól olvas, az jobban fog tanulni is.
Aki jól tanul, az sikeresebb lesz az iskolában, a szakmájában, végső soron az életben.
A fiúk a lányoknál kb fél évvel később kezdenek el beszélni. A hormonok miatt másként fejlődik az agyuk. Jobbak térérzékelésben, tájékozódásban, de a nyelvi készségek terén a lányok előznek. Később kiegyenlítődik a helyzet, ha a fiúkkal is sokat foglalkoznak a szülők.  Beszélgessünk velük olyasmiről, ami érdekli őket!
Szerelések, autók, technikai dolgok.
Később ehhez hasonló könyveket érdemes felolvasni nekik, majd ajánlani olvasásra.
Szeretik a kalandokat, az izgalmas történeteket felfedezőkről, csatákról.
Legjobban azzal lehet ösztönözni a fiúkat az olvasásra, ha a szülőket, főleg az apát olvasni látják.
A beszédfejlődésről bővebben itt olvashatnak.
Photo by Picsea on Unsplash

Hogyan gondozzuk a fiúkat?

Évszázadokig ez nemigen volt kérdés. A mi kultúrkörünkben legalább is nem. Ha megszületett egy fiúbaba, ugyanúgy szoptatták, ringatták, mint a lányokat. Ha sírt, megnyugtatták, amíg kicsi volt. A szoptatós kor után kezdett elkülönülni a nemek szerinti nevelés. Ez akkoriban 2-3 éves kort jelentett, de ez nem a szeretet megvonását jelentette, hanem azt, hogy előtérbe került az apa, aki tanítani kezdte a fiait a földműves -vagy a műhelymunka fortélyaira. Kicsi szerszámokat készített neki, és együtt dolgoztak vagy játszottak. A fiúk előtt ott volt a férfi minta, nem volt nehéz férfivá lenni.
Aztán káros nevelési tanácsok kezdtek megjelenni arról, hogy kényeztetés a sok testi közelség, hagyni kell sírni a csecsemőket, tágul a tüdejük. A fiút csak ütni-vágni kell -hallottam még én is 20 évvel ezelőtt. Pedig ez valójában gyermekbántalmazás.
Dr. Ross Campbell amerikai gyermekpszichiáter Életre szóló ajándék című könyvéből idézek:
"Az első példát egy igen kedves barátom, Rusty családjából veszem, aki egyszerű, kemény, 'tetőtől-talpig férfi', az USA tengerészgyalogságának kiképző tisztje. Melegszívű, érzékeny feleségével négy fiút nevelnek, akik 'orgonasípokként' következnek egymás után. Rusty elhatározta, hogy kemény, erős férfiakat farag fiaiból, olyanokat, mint ő maga. Úgy bánt velük, mint az újoncokkal, ezt pedig a szigorú, merev fegyelmezés, érzelemmentesség, feltétel nélküli engedelmesség és 'kérdés nincs' stílus jellemezte....Vajon tényleg apjuk nyomdokába léptek, és 'igazi férfiakká' váltak? Amikor legutóbb láttam őket, mind a négyen kifejezetten nőies benyomást keltettek. A modoruk, a beszédük, a megjelenésük - akárcsak a lányoké. megdöbbentő? Egyáltalán nem. Naponta találkozom ezzel a jelenséggel. Az elutasító, durva apák fiai elnőiesednek." 
A második példában egy melegszívű apát hoz, aki sokat játszott, birkózott a fiával, aki kedves, erős, talpig férfi lett. 
Photo by Filios Sazeides on Unsplash
Kedves apák! Óriási szerepük van a családban. Nem igaz, hogy egészséges gyermekeket lehet felnevelni szerető apa nélkül. Szükség van önökre! 

Hogyan születik a bántalmazó férfi?

Bántalmazott kisfiúból lesz a bántalmazó férfi.
Biztos mindenkinek most egy részeg apa jut az eszébe, aki tör-zúz otthon, de ne felejtsük el, hogy vannak bántalmazó nők is szép számmal. A WMN portálon ezt találtam erről: "A három év alatti gyereket legtöbb esetben az a szülő üti meg, akivel a legtöbb időt töltik. Magyarországon ez általában az anya. Így a kisgyerekekkel szembeni testi fenyítés az egyetlen olyan bántalmazás forma, ahol a nők felülreprezentáltak."
Néhány éve fedeztem fel a Hortus Carmeli blogot., melyet egy pszichológus ír. Terápia online. Nagyon hasznosnak találom a lélektani utalásokat. Itt van mindjárt a bántalmazás kérdése, a családon belüli erőszak. A feminista közgondolkodás szerint csak a férfi lehet bántalmazó, a nők és gyerekek az áldozatok. Az Isztambuli Egyezmény legalább is így sugallja. Ezért nem ratifikálja több ország, köztük hazánk sem. A Férfihang Civil Társaság komoly kritikákat fogalmazott meg az egyezménnyel kapcsolatban. Például: "Az Országos Kriminológiai Intézet által 2005-ben elvégzett társadalomkutatás rámutatott, hogy a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi, és a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények áldozatainak 66 százaléka fiú."

Rettenetes dolog lehet állandó fenyegetettségben élni kis gyerekként. Az apa vagy az anya terrorja alatt, soha nem tudva, mikor fordulnak ellene. A Hortus Carmeli blog érdekesen és elszomorítóan fejtegeti azt, hogyan lesz bántalmazó férfi abból a kisfiúból, akit kemény, elutasító anya nevelt. A teljes írást itt olvashatja el.
Részlet:
"Sok mindennek lehet szükségszerű következménye a bántalmazás, de azt hiszem, hogy a magyar középrétegekben többnyire a következő forgatókönyvön alapul:

A bántalmazó férfi anyja - még ha mintaanyának is tüntette fel magát, és többnyire sikerült elérnie, hogy annak látszódjon - valójában hideg, érzelmileg elérhetetlen, kemény, elutasító, soha nem lehet neki megfelelni, zsarnokoskodó és manipulatív.  Ennek megfelelően  a gyerekben egyrészt az állandó frusztrációtól iszonyatos mennyiségű harag gyűlik fel, amelyet a legmélyebben el kell tüntetnie, le kell nyomnia, mert az anyja a vele szembeni haragot aztán végképp brutálisan bünteti. Másrészt felnőttként is - még akkor is, ha szakmailag és emberileg is sikeres - valahol kicsi, elutasított, megvert gyereknek fogja érezni magát, aki értéktelen és képtelen elérni azt, hogy szeressék és elfogadják."

Az történik, hogy a szeretetlen légkörben súlyosan sérül a gyermek, személyisége torzul, és később maga is bántalmazóvá válik. A szerző a házassági válságokat teszi felelőssé az anyák megkeményedéséért. Egy megjegyzésre így válaszol: 

"Ez az infantilizmus sajnos nem előítélet, hanem tapasztalat. Nincs rálátásom az egész társadalomra,de a diplomások körében egyértelműen úgy látom, hogy a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig született generációknál (a fiatalabbakra szintén nincs elég rálátásom) egyértelműen van egy elég komoly infantilizmus. Elég tipikus az a menedzsermentalitás, hogy az igen számos frusztrációjukat és megoldatlanságukat fogyasztással és szórakozással kompenzálják és megerősítik egymást abban, hogy ez az élet netovábbja. 

Jó kérdés, hogy hol voltak az apák. Gmk-áztak, háztájiztak, másodállásuk volt vagy egyszerűen (ekkor kezdődtek tömegesen) elvált apukák voltak. Így vagy úgy, kiléptek a családból. A fiúk életét az agyonhajszolt, megkeményedett anyák dominálták. Szinte egyáltalán nem találkozom támogató apai mintákkal ezeknél a generációknál. 

Nyilván én jobban találkozom a sérült családokban felnőtt emberekkel, mindazonáltal az a benyomásom, hogy ebben az időszakban a többség így nőtt fel.

Örülnék, ha Ön több jót látna a környezetében."
A bántalmazó férfit tehát sok esetben bántalmazó anya nevelt. Nehéz kilépni, ebből az állapotból, gyógyulni, de nem lehetetlen. 
Fontos, hogy tudatosítsuk a családi mintákat, a sérülés lehetőségét, és keressünk tapasztalt terapeutát. Photo by Kat J on Unsplash

Férfivá nevelni

A Jaffa Kiadónál jelent meg ez a hiánypótló mű, melyet nem olvastam ugyan, de az ajánlóját nagyon vonzónak találom. A szerző kemény katona, több hadisikert tudhat maga mögött, de "legnagyobb teljesítményének, eredményének gyermekei nevelését tartja."
Bővebben itt olvasható és rendelhető meg a könyv a Jaffa Kiadónál:

https://www.jaffa.hu/ferfiva-nevelni-1345